8. - Party

Zene*

- Mi a fene történt tegnap este? - mondtam ki hangosan. Bementem a fürdőbe és megmostam az arcomat. A tükörben megpillantottam nyúzott fejem és arcom jobb oldalán egy hatalmas tenyérnyomot. Hajamba túrtam, hogy kicsit megfésüljem, de minden hajszálam felvisított, annyira fájt. Körbe rohantam az egész emeleten minden szobába benyitottam, hogy megtaláljam a többieket, de sehol senki, így visszamentem és leültem az ágy szélére. Vártam, hogy Tristan felkeljen. Hátha ő tud normális válaszokat adni a tegnap estével kapcsolatban. Mozogni kezdett és nyöszörögni, gondolom a fejfájás őt se kímélte.
- Hol vagyok? - pillantott körbe, de tekintette megállapodott rajtam.
- A szobámba - válaszoltam. Nem tudtam több szót kipréselni magamból, mert elvonta a tekintetemet félmeztelen látványa. Alsó ajkamba haraptam, hogy kicsit fékezzem magam, éreztem ahogy elpirulok. - Mi történt?
- Fogalmam sincs - dőlt vissza a párnák közé. - Többiek? - kérdezte.
- Nem tudom. Sehol se találom őket.
- Hány óra? - de nem várt választ, mert jobb oldalra fordította a fejét és megnézte maga. 12:08 mutatta a digitális óra. - Két óra és indulunk.
- Hova?
- Amerikába - száll ki az ágyból és besétált a fürdőbe. Otthonosan mozgott, nem kérdezte, hogy mit keres az én szobámba, nem érdekelte, hogy együtt aludtunk. Semmi, semmi érzelem nem volt benne. Próbáltam a srácokat elérni telefonon, de semmi válasz. Nagyon ideges voltam, mi van ha történt velük valami? Ha valaki elrabolta őket, már szinte vártam, hogy az el rabló váltságdíjat kérjen a három szépfiúért. Vagy kórházba kerültek, de akkor a kórház miért nem értesíti a hozzátartozóit?
- Mi lesz már? James vedd fel azt a kibaszott telefont! - hajtogattam a telefonba. Újra sípolt, én pedig automatikusan az újra hívásra nyomtam. Leült mellém Tristan és ő is próbált mindenkit elérni. Neki sikerül is.
- Hallo? Connor, hol a fenébe vagytok? - a választ nem hallottam, de Tristan arcát látva kicsit megnyugodtam. - Egyben vannak a szemben lévő kávézóban vannak - mondta nekem, miután bontotta a vonalat. - Mi történt az arcoddal? Valaki nagyon elbánt veled - fixírozta az arcomat. - Oh jaj ne - elfintorodott.
- Mi ennyire vészes a helyzet? - kaptam egyből az érintett területre. Nem válaszolt, csak egyfolytában azt hajtogat Oh ne, ez nem lehetséges. Besétáltunk a kis étterembe, az ajtó csengett, erre a három jómadár odakapta a fejét. De nem is figyeltem rájuk, mivel a szemem megakadt a szemem Lucas-on. Ő is látott miközben kévét töltött. - Kávé két cukorral és tejszínnel, igaz? - vigyorgott rám.
- Jó reggelt - köszöntem neki és  leültem a fiúkhoz, és mindegyiket jól lábon rúgtam, persze nem olyan erősen. De ők egyszerre kiáltottak fel.
- Ezt miért kaptuk?
- Mi a fészkes fenéért való nektek a telefon? Persze, ha Tristan hív, azt egyből felveszitek. Rohadjatok meg! - dühöngtem. - Köszi - néztem Lucas-ra, aki elém rakta a forró italt.
- Úú, eléggé kikaptál Lisa-tól - nézte az arcomat James. Mi van? Szóval ezt Lisa műve, miért is nem lepődtem meg?
- Mi történt tegnap este? - kérdeztem, mert ezek szerint ők emlékeznek rá. Tristan  arcát kezébe temette, rázta a fejét, mintha nem hinné el mi történt, Szóval mindenki emlékszik, csak én nem. Remek!
- Tristan-nal táncoltál, meg így átkarolva - mutatta be Brad a mozdulatot. - Ittátok a feleseket, amitől Lisa tökre kiakadt és azt mondta, hogy az elejétől fogva tudta, hogy arra hajtasz, hogy elvedd tőle Tris. Ezért felpofozott, te meg nem hagytad magad és reflexből visszaütöttél. Erre a hajadnak esett, úgy kellett titeket szétválasztani - ez mindent megmagyarázott. Miért sajognak a hajszálaim, miért vörös az arcom. - Indulunk kell - álltak fel.
- Egy perc és én is megyek - biccentettem. Lucas-hoz sétáltam, aki arcomat meglátva elmosolyodott, majd meghökkent a pofon nyomán. - Ne kérdezd. - ráztam a fejem. - Csak el szerettem volna köszönni, mivel indulunk . közelebb léptem hozzá, ő is így tett. Orrunk már szinte összeért, szememet becsuktam és vártam, hogy végre megérezzem puha ajkait, de csak szám sarkába nyomott egy puszit.
- Hiányozni fogsz, ha bármikor Párizsban jársz hívj!
- Ígérem - mondtam és a srácok után szaladtam, akik az ajtóban álltak. A szobában Lisa-t találtuk, dühösen dobálta a cuccait a bőröndjében.
- Édesem - szólt halkan Tristan, amire Lisa megfordult. - Hadd magyarázzam meg.
- Oh, rád nem haragszom, csak erre a hülye cafkára - fröcsögte egyenesen rám. James védelmező ösztöne felerősödött és elém állt.
- Vigyázz, hogy beszélsz róla - morogta Lisa-nak.
- Kérlek maradj itt - fogta meg Trist a kezét és kivette belőle a ruhát. Némán megbeszélték, csak egymás szeméből olvastak. Szívem belesajdult, ahogy láttam őket. A lány elkapta a tekintetét, minden felé pillantott, csak a fiúra és ránk. Tristan átkarolta a derekát szembe fordította a lány. Óvatosan közeledett hozzá, mintha bármelyik mozdulatával elijeszthetné a lányt, pedig csak rá kellett nézni a lányra és tudta sehova nem megy. Mint egy romantikus film végét látnám, ahogy ez mind megtörtént. Mi lassan kioldalaztunk a szobából, míg a fiúk kimentek a lakosztályból én átmentem a saját szobámba. Összehajtogat a ruháimat, és magamra kaptam még egy dzsekit, mert olyan hideg volt kint. Kimentem a helyiségből, még hallottam, ahogy Lisa kuncog valamit. Megnyomtam a  liftet hívó gombot, neki dőltem a falnak és hallgattam a liftben szóló kellemes dallamot. Borzalmasan éreztem magam, hogy majdnem tönkretettem egy jól láthatólag tökéletes kapcsolatot, csak azért mert sokat ittam. De legalább megtudtam, hogy miért utál a kezdetettől fogva ez a lány. Azt hitte, azért jöttem, hogy elvegyem a barátját. Eszem ágába sincs ráhajtani Tris-re, sose szoktam más pasijára lecsapni. A másik pont Tristian-ra, aki szemlátomást semmilyen érzelmet nem támpál irántam, mint egy kő olyan velem. Válaszol, ha kérdezem, kérdez tőlem, ha kell valami. De igazán semmilyen érzelmet nem láttam rajta, amit én váltottam volna ki. Legyen az düh, öröm, fájdalom vagy épp szerelem.
James segített berakni a bőröndjeimet a buszra, közben nagyban magyarázta, hoogy most elmegyünk a repülőtérre onnét pedig Washingtom-ba megyünk, aztán New York-ba és így tovább sorolta a várásokat. Ők ezt mind, hogy tudják megjegyezni? Leültem leghátra és magam aláhúztam a lábaimat, fejemet az ablaknak támaszkodtam. Telefonban kapcsoltan zenét és csak hallgattam a Brad szerint borzalmas zenéket, így próbáltam kizárni a világot.