12 - Everything has changed

Zene*

Már a tél első szakászában voltunk, közeledett a kedvenc ünnepem. Karácsony, régen sose éreztem magam teljesnek ilyenkor, hiszen ez a család ünnepe, nekem meg nem volt családom. Viszont az idei másképp lesz. De nem csak ez a jeles nap közeledett, hanem a turné vége. Annyi helyen jártunk, annyi ember ismertem meg, csoda volt, ha nem tévesztettem őket össze. Jó volt minden időmet a bátyámmal tölteni. A szüleimmel javult a viszonyom, a találkozásunk óta, többször is felhívtak és beszámoltunk a napunkról.

- Utálom a telet - jelentettem be, miközben becsuktam az ajtót és lesöpörtem a havat csizmámról. Kibújtam kabátomból és sapkámmal egyetemben felakasztottam a fogasra. Tristan felnevetett hideg csípte arcomon.  Nem tudom hányadán állok vele, mivel ad olyan jeleket, amikkel azt mutatja érezz irántam valamit, amikor úgy érzem lehetne köztünk kicsit több. Aztán pofon csapásként ér rideg hanghordozása, amikor velem beszél.

Arcom elfintorodott és ledobtam magam a kanapéra. Kezdtem felengedni és testemet átjárta a melegség.

- Várod már, hogy haza menj? - kérdezte hirtelen. Kérdése ledöbbentett, váratlanul ért.

- Hát..öhm. Igen, jó lesz végre újra együtt lenni. Te mit tervezel?

- Haza utazom, természetesen. Hiányoznak - mosolygott. Hangja kedvesen és lágyan csenget. - Mi van Romeóval?

- Muszáj így neveznetek? A neve Lucas, nem tudom. Azóta nem beszéltünk, mióta elmentünk.

- Úú, az régen volt, biztos ki van - csevegett csajosan. Vállába bokszoltam, mire laza mozdulattal elkapott és lenyomott. Kezeimet fejem fölé húzta és egy kezével szorosan fogta. Másik keze végig simított oldalamon, amitől kellemes bizsergés járta át a testem. Fel voltam készülve a következő lépésére, hogy csikizni kezd. Lábammal óvatosan megrúgtam mellkasát, nem is rúgtam, hanem ellöktem magamtól. Elengedte a kezemet, nekem pedig több se kellett és kigurultam alóla, egyenesen a földre érkeztem. Szerencsére a sok réteg ruha felfogta valamennyire az esést.

- Jól vagy? - nézett le rám Tristan a kanapéról. - Nagyot koppantál - röhögött ki. Kezét nyújtotta és felrántott az ágyra. Egyenesen magára. Testünk összefonódott, tökéletesen beleillettem. Vajon ő is észrevette ezt, vagy megint csak én képzelek bele valamit? Arcomat elöntötte a pír és gyorsan lemásztam róla. Szaggatottan kezdtem venni a levegőt, szememet pedig lesütöttem. Valami érdekeset kezdtem keresni a kanapé huzatán, amiről elkezdhetek beszélgetni, de nem találtam. Csak feküdtünk egymás mellett tisztes távolságban. Láttam arcán, hogy valahol nagyon messze jár. Vajon még gondol Lisa-ra, hiányzik neki? Neki is eszébe jutnak a dolgok a kapcsolatukról? Esetleg az előbbi jelenetet játszotta le újra és azon törte a fejét, hogyan utasítson vissza kedvesen? Mindenre fel voltam készülve, bármit is mondjon.

- Iszunk egy forró csokit? - törte meg végül a csendet. Aprót bólintottam és a csizmámat húztam fel. Kabátomat vettem fel, miközben leesett a sapkám. Lehajolt érte, a meleg dologért nyúltam, de ő a fejemre nyomta és kiindult. Követtem egészen a boltig nem szóltunk egymásra. Akkor is csak annyit, hogy kérek e bele fahéjat. Fejemmel nemet intettem, amióta megcsináltam James-el a fahéj kihívást, megundorodtam tőle. Kezembe nyomta, majd sétálni kezdtünk. Nehezebb volt vele sétálni, mint terveztük. Többször is megállították és a kezembe nyomták a telefont, hogy örökítsem meg a pillanatot. Mi után már vagy tizedjére akadályozták meg a sétát feladtam. Leültem egy közeli padra, kezemben a már kihűlt italt forgattam.

- Sajnálom - ült le mellém.

- Ugyan semmi baj - mosolyogtam rá. Belenéztem gyönyörű barna szemeibe, arcomat láttam benne, ahogy megvilágít az utcai lámpa. A hajamat fülem mögé tűrtem, hogy valamivel lekössem magam. Elkaptam a tekintetem, nem bírtam átható nézését. Az előttünk lévő parkot kezdtem figyelni. Gyerekek játszottak, páran hó angyalokat készítettek, többen hó csatáztak. Két kislány pedig hóembert próbált építeni, de nem tudták egymásra rakni a gombócokat. - Gyere - fogtam meg a kezét és a két lány felé indultam. Tökéletesen manővereztem nem talált el egy hógolyó se, bár Tristan is elmondhatta volna magáról. - Segíthetünk? - álltam meg a két gyerek előtt. Közelebbről láttam az arcukat meg tudtam állapítani, hogy ikrek. Kicsit haboztak, nem tudták, mit mondjanak egy idegennek. - Skyler a nevem, de nyugodtan hívjatok Sky-nak. Ő pedig..

- Tristan - válaszolták egyszerre. Áh, szóval már ilyen fiatalok ismerik őket. Megtudtam, hogy a lila kabátos lányt Anna-nak, míg Emma-nak a rózsaszín overallja van. Tristan összerakta a hóembert én pedig felemeltem Emma-t, hogy arcot alkothasson, addig Trist elment Anna-val botokat gyűjteni karnak, majd együtt beleszúrták. Amikor befejeztük, egyet hátra léptem, hogy megcsodálhassam a művünket. Nem tudtam Tristan milyen közel van, míg fejemet nem döntöttem vállának. Közelebb húzott magához és apró puszit nyomott sapkámra. Az ikertestvérpár elénk lépett, megköszönték a segítségünket, de menniük kellett, ahogyan nekünk is. Még be kellett pakolnunk és a repülő alig két órán belül indul. Mégis amikor elindultunk egyikünknek se volt kedve sietni. Mivel már beesteledett közelebb bújtam Tris-hez, tudta, hogy félek a sötétben, így védelmezőlég átkarolt. Lassú léptekkel lépkedtünk a sötét utcákon. A hó elkezdett esni, s a szél pedig mind az arcunkba fújta. Visszaemlékeztem milyen kedvesen bánt a gyerekkel és, hogy csillogott a szeme. Remek apuka válik belőle, szerető férj. Ő egy csodálatos ember. Végig gondoltam a turné első napjától máig. Visszavezettem minden egyes beszélgetésünket, érzéseimet iránta. Minden megváltozott az óta.

11. - I'm so confused

Zene*

- Örülök, hogy te találtál meg - suttogta, ajkaimra pillantott. Automatikusan megnyaltam és alsó ajkamba haraptam közelsége, így hatott rám. Lábam megremegett, nem tudtam eldönteni, hogy a hidegtől vagy tőle. - Hisz te reszketsz! - nézett rám. Hangjából csak úgy sütött az aggodalom, ami mosolygásra késztetett. Hisz aggódik értem, végre egy érzelem. Az ajtó felé tuszkolt és egyenesen a liftbe. Alig telt el pár percbe, míg felértünk  az emeltünkre. A közös lakosztályunkban terelt, bejött velem a fürdőszobába és megnyitotta nekem a zuhanyt. A csövek pedig felvisítottak. Ez egyszerre túl sok volt, túl sok kedvesség és aggódás.

- Miért csak most? - kérdeztem halkan. Féltem a válaszától, nem tudtam mit tartogat még számomra.

- Mi? - látszott, hogy nem érti.

- Ezt a kedvességet és aggódást -  magyaráztam meg.

- Mindig is aggódtam érted - erre nevetés tőrt fel belőlem. A hasam görcsbe rándult és az oldalam is kezdett sajogni. Magamba fojtottam a következő nevetési hullámot. Szemlátomást nem értette, ezt a hirtelen hangulatváltozásomat.

- Semmi érzelmet nem mutattál. Semmi, mint ha egy kő lennél - nem tudott válaszolni. Zavartan kezdett mosolyogni és többször is a hajába túrt. Szólásra nyitotta a száját, majd becsukta. Elkezdte a mondatott, de dadogása miatt abbahagyta. Feszültem figyeltem a válaszát, érdekelt mi az ami ennyire zavarba hozta. Nem válaszolt, csak kiment a fürdőből. Magamra hagyott a párás, forró helyiségben. Szavam is elállt, ahogy újra lejátszottam az előbb történteket. Próbáltam össze rakni, hogy vajon mit mondhattam, ami miatt ennyire megváltozott. Semmi se jutott eszembe, ruháimat ledobáltam. Beálltam a most már kellemesen eső víz alá. Testemet átjárta és jól eséssel töltött el a meleg víz, ahogy lefolyt rajtam. Almás illatú samponomat elővettem és alaposan átdörzsöltem vele hajamat. Még mindig nagyon fájt a Lisa utáni esett után. Nem érdekelt a lényeg, hogy tiszta legyen. Hajszárítót kapcsoltam és megszárítottam hajamat. Egy szál törölközőben léptem ki, azt hittem senki se lesz ott. Általában a nappaliban gyűlünk össze, nem valakinek a szobájában, ezért döbbentem le teljesen, amikor mindenki szembe fordult velem. Szorosabban szorítottam magamhoz a törülközött, éreztem, ahogy vér szökött az arcomba. Meg akartam szólalni, de nem tudtam, minden hang a torkomban akadt. El akartam menekülni, de a lábaim meg se mozdultak. Egyetlen tekintett tartott fogva, az Ő gyönyörű tekintette. Megint megremegett a lábam, most nem tudtam a hidegre fogni. Mély levegőt vettem és a kanapé mögött hallattam el, amilyen gyorsan csak tudtam átöltöztem és leültem velük szemben lévő fotelra. Kényelmesen felraktam a lábamat, arcomat kezemmel támasztottam, miközben lábaimmal a takarót rugdostam. A fotel mellől elvettem a másfél literes ásványvizet és nagyot kortyoltam. Szerintem az egész házat telepakoltam ilyenekkel, mindig lennie kellett mellettem egy ilyen üvegnek, vagy a közelemben. Mindent félével ügyködtem, csak ne kelljen rájuk nézni. A pléd rojtjaival játszadoztam, körmömet szemléltem. Ráférne egy alapos manikűr. Fogalmam se volt miért voltam annyira zavarban, de feszélyezett a környezet. Ők nem vették észre, ugyanolyan lazán ültek és nyomkodták a telefont. Vicces képeket vágtak és lefényképezték magukat. Mosolyogva megráztam a fejem és elmerültem a gondolataimban. Nem tudtam Lisa bánatos arca elől menekülni, ahogy kiadtam magamból mindent. Újra megláttam, ahogy sírástól felpuffant szemmel nézz rám, szinte hallottam, ahogy összetörik a szíve, abban a hitbe, mint miattam. Vajon Megan is, így érzett, amikor meglátott? Valószínűleg nem, csak egy kis hisztis, kislányt látott bennem, akit mintha most fosztottak meg a kedvenc mackójától.

- De én nem vagyok kislány! - mondtam magamnak.

- Bizony nem vagy az - értett egyet James. Ezek szerint hangosan kimondtam. Reméltem nem kezd el faggatózni, hogy honnét jött ez a gondolat. Nem szívesen beszélnék erről az egészről. Azt hittem már lezártam az Adam korszakot, de akárhányszor történik valami. Ezzel az időszakkal vonok párhuzamot. Vajon sikerül valaha is lezárnom teljesen?

Éreztem, ahogy egy kar nyúl térdeim alá a másikkal pedig kezeimet nyaka köré fonja, majd hátam közepén fogott meg. Óvatos léptekkel visz valahova, nem akart felébreszteni, de késő volt. Az én szemeim kipattantak, megijedtem, hogy valaki el akar rabolni. Többször is volt ilyen rémálmon, nem akartam valóra váltani. De amikor megláttam arcát, még sötétben is ki tudtam venni markáns arcvonásait. Szemem hozzá szokott a sötéthez és mindent jobban láttam. Kicsit szorítottam a szorításomon. Nem akartam elengedni, ő csak azt hitte álmomban teszem. Éreztem, ahogy szaggatottan veszi a levegőt. Ezt a közelségem teszi vele, vagy ezt az egész csak egy álom? Már szinte vártam, hogy mikor ordít valaki a fülembe, hogy ébredjek fel. De senki se tette, Tristan pedig vészesen közeledett az ágyhoz, hogy lefektessen. Érzetem a puha ágyat, majd ahogy kezét kihúzza alólam. Én viszont nem voltam hajlandó elengedni a nyakát. Nem tudom, miért ragaszkodom ennyire ahhoz az érzéshez, hogy közel legyen hozzám. Egyszerűen jól esett a közelsége, végre mutatott érzelmeket felém. Fogalmam se volt, miért érzem ezt. Nem olyan, amit Adam iránt éreztem.  Teljesen más, talán jobb. Mert most tényleg biztonságban vagyok, s érzem is nem csak bebeszélem magamnak, hogy érzem. Tényleg melegség tölt el, ha a közelemben van, s egy mosolyával fel tudja dobni a napomat. Mégse tudom, azt mondani, hogy szerelmes vagyok belé, csak érzek valamit, amit nem tudok definiálni. De az érzelmeim hosszú listáján egy hatalmas betűkkel van írva, össze vagyok zavarodva.  

10. - Break up

Tristan Evans

Zene*

Nem húzhattam tovább ezt a kapcsolatot, már így is egy ideje úgy benne vagyok, hogy nem szeretem. Az a romantikus pillanat, amit a koncert utáni nap tettem, az is csak azért volt, mert tudtam, hogy Lisa ezt várja. Nem akart ő elmenni, ahhoz túlságosan is kötődik hozzám, csak azt akarta, hogy teperjek utána. Én meg mint valami jól beidomított állat, megettem.

- Mi töröd ennyire a fejed? - szólt kedvesen. A közös nappaliban ültem, senki se volt ott. Amit később biztos bánni fog, hiszen imád drámakirálynőt játszani.

- Kérlek ülj le, beszélnünk kell.

- Ez valami fontosnak hangzik - mosolygott. Nem is sejtette, hogy mi fog következni. Szerintem már az esküvőnket is megszervezte, hogy hol lesz, kik lesznek ott, mit fogunk enni. Ha jól tudom a ruháját is nézegette, mert azt érezte meg fogom kérni a kezét.

- Sajnálom Lisa, de ez nem fog menni. Egyszerűen elmúlt, az a tűz, amit éreztem. Sajnálom.

- Te most szakítasz velem? Azok után, amiket érted tettem? - vágta hozzám a  párnát, majd még egyet és még egyet. Közben szinte bömbölt és különböző dolgokkal rágalmazott. A hangzavarra berohant Skyler és James. A lány  meglátta Skyler-t. s egyből odarontott. 

- Te - mutogatott indulatosan Sky-ra és elindult fele. - Ez a te hibád. Miattad szakított velem - fröcsögte a szavakat. A lány arcán látszott, hogy minden szót a szívére vesz, mégis a végén gúnyosan felhorkant. 

- Nem lehet, hogy azért, mert egy kiálthatatlan liba vagy? Az elejétől fogva csak gúnyolódtál rajtam, és megjegyzéseket tettél,  s ez mind, azért mert féltetted tőlem Tristan-t?- kérdezte Skyler. Nekem elállt a szavam, ahogy láttam James is döbbenten figyelte a két lányt. Sky időt se hagyott, hogy a másik fél válaszoljon, tovább fojtatta monológját. - Azt hitted a hülye viselkedéseddel jobban fog szeretni? Megmerem kockáztatni, hogy sose szeretett, csak ráerőszakoltad magadat. Rátapadtál és ebből valami bizarr kötödés alakult ki - nem tudom, hogy ezt így gondolja, vagy csak bántani akarja szavakkal Lisa-t, de igaza volt. Lisa-nak nem kellett több és pofán vágta, de Skyler kapásból visszaütött, úgy, mint azon az este. Skyler nem hagyta, hogy Lisa a hajához érjen, megfogta mind a két kezét és erősen leszorította. - Ne érj a hajamhoz. Szakított veled, fogd fel. Lépj túl rajta, hidd el jobban tudom, mint te azt gondolnád. Neked csak fél év volt, nem francos három év - kiabálta Skyler, elengedte a kezét és az ajtó felé biccentett. Lisa felfogta mit mondott Skyler és a szobába ment, hogy összepakolja a cuccait. Az ajtón, ahol Lisa bement és Skyler között kapkodtam a tekintetemet. Nem értettem ezt az egészet, majd a lány felém fordult. - Egy szemét dög vagy Tristan. Hagytad, hogy én szakítsak vele, én akit nem olyan rég dobtak és megviselt. Borzalmas ember vagy - minden szava egy tőrként szúródott szívembe, és igazat kellett adnom neki. Ott hagyott engem és a bátyját, csak a helyét tudtam nézni, ahol egykor Ő állt. Fejemet ráztam, nem tudtam együtt lenni ezzel a gondolattal, hogy ezt gondolja rólam. Ki kellett szellőztetnem a fejem, ezért ott hagytam James-t és egyenesen kiszaladtam a hotelból. Már sötét volt, a szél csípte az arcomat és kabátomat ide-oda fújkálta. Nem zavart, hogy átjárt a hideg, sőt élveztem. Minden egyes lépésnél visszamászott a gondolat a fejembe, hogy Skyler ennyire jól átlátta a helyzetet köztem és Lisa között, majd azokat a csúnya szavakat fröcsögte egyenesen nekem címezve. Igaza volt. Talán, ha akkor megragadom a lehetőséget és elveszem Adam-től, maradt volna. Ott maradt volna a családjánál és adott volna nekem egy esélyt. Gyáva voltam és féltem a visszautasítástól, így jobbnak láttam a háttérben maradni, ahogy szoktam.

Egy ideje körbe-körbe sétálgattam, amikor neki mentem valakinek a hotel előtt.

- Tristan, te vagy az? Hála az égnek megtaláltalak - mondta Skyler. Hangjában igazi öröm érződött, nyoma se volt a nem rég történteknek. Azt hittem csak álmodom! A hotelból kiszűrődő fény világította meg arcunkat, ami meglehetősen közel volt egymáshoz. Szememet rabul ejtette tekintette és nem engedte, hogy más felé pillantsak, csak az ő gyönyörű arcára. Ajkaimat óvatosan, apró mosolyra húztam.

- Örülök, hogy te találtál meg - suttogtam. Már megszokásból, annyiszor néztem már meg, de ennyire közelről még nem láttam, puha ajkait. Annyira vágytam, arra hogy végre megérinthessem.  


Sziasztok! 
Ahogy az előző rész végén mondtam, itt is van a vasárnapi rész. A következő lehet úkra szerdán érkezik, s ráállok az egy héten két részre kárpótlásért a sok hiányzás miatt. 
A másik blogomon is ma került fel az új rész: KATT ide, ha olvasni szeretnéd! 

xx, 
Raine Loire