4 - Shopping

Zene

A fiúknak korán el kellett menniük próbálni, hogy időben elkezdj még a fotózást is. James előadta a szentbeszédet, hogy ne menjek sikátorokba, titkos bárokba, lehetőleg ne csináljak semmi rosszat. Kerüljem az újságírókat, ne válaszoljak semmilyen kérdésre. Magamra vettem egy virágos ruhát, táskámba dobáltam a fontosabb dolgokat. Bezártam az ajtót, mivel Lisa-nak, meg új ruhák után kellett néznie, mert szerinte az esti interjúra valami újat kéne felvenniük. Megnyomtam a liftben egy gombot, ami egyenesen a halba vitt. Kiléptem a nagy elő csarnokba, amit tegnap nem tudtam eléggé megfigyelni. Hatalmas kristálycsillárok lógnak a plafonról, ami gyönyörűen megy a krémszínű tapétához. Az ajtó mellett egyből egy pult található, mögötte pedig egy igen nem szimpatikus 40-es éveiben járó nő.  A jobb oldalon kényelmes kanapék és asztalok voltak mellette pedig egy kisebb átjáró a bárba és a konyhába. Nekem pedig egyenesen előre kellett mennem, hogy a nagy üvegajtón elhagyjam az épületet.

Franciaországban vagyok, azon is belül Párizsban. Mi jut először eszembe? Chanel, croissant, sajt, szerelem... Minden egyes szó különleges, és minden egyes szót meg fogok ma találni. Ezért első úti célom volt egy ruha bolt. Élvezetesebb egy baráttal vásárolni, de mivel senki sincs, akit felhívhatnék. Egyedül próbálgattam fel a szebbnél szebb ruhákat. Pár darabot meg is vásároltam. S indultam a következő helyre, egy sajt boltba. Itt külön bolt van ennek a tejterméknek szentelve, ahol különféle penészes, büdös, gusztustalan, de mégis íncsiklandó étel. Nem ültem le és hagytam, hogy élvezzem, hanem elvitelre kértem, hogy egy kis ajándék legyen a fiúknak. Vettem hozzá szőlőt, sőt bort is, amit ajánlottak a kerek ételhez. Éreztem, hogy követnek és figyelnek az emberek. Összesúgtak a hátam mögött, hogy vajon tényleg én vagyok e Skyler McVey, vagy csak hasonlítok rá. Sőt páran meg is állítottak, hogy érdeklődjenek a holnapi koncertről. Mosolyogva, kedvesen válaszolgattam az engem bombázó kérdésekre, még ha nem sok kedvem volt. Útközben egy kis kávézó kinti asztalánál foglaltam helyet. A finom tésztás, csokis péksüteményt kértem egy forró kávéval, reggeli gyanánt. Mert amióta itt vagyok, még egy falatot se ettem és gyomom már heves korgásba kezdett. Elfogyasztottam az ételt, kellően kifizettem és újra útnak indultam. A stúdióba igazán nehezem találtam az utat, pedig csak a hotelig kellett volna mennem, onnét pedig pár lépcsőt lemenni és már ott is lettem volna. Ehelyett én megkerültem az egész épületet, szóval egy jó órás kerülőt tettem, de szerencsémre a fiúk még ott voltak. A szatyraimmal együtt léptem be az épületbe, megérdeklődtem, hol találom őket egy kedves fiatalasszonytól. Úgy éreztem magam, mint aki két éve, csak jár egyfolytában, amikor felértem a lépcső tetejére. Jobbra fordultam és a másik ajtón beléptem, kopogás nélkül. Srácok meglepetten ültek a fotelben, miközben hallgatták a felvételt. Ledobtam a cuccaimat a földre, és James mellé ültem. Elfáradtam, a lábaim sajogtak. A cipő már elkezdte törni a sarkamat, ha hazaértünk el ne felejtsek rá sebtapaszt rakni.

- Vizet - nyögtem ki, mire pár másodperc múlva repült is felém egy üveg, amit készségesen elkaptam. Lekaptam róla a kupakot, s kiittam az egész fél literes palackot.

- Hol jártál? A Szaharában? - viccelődött James. Nekem még a nevetés is fájt, így csak egy mosolyféleség kúszott az arcomra.

- Eltévedtem - adtam az ésszerű magyarázatot viselkedésemre. Kényelmesen hátra dőltem, lábaimat James ölébe pakoltam és hallgattam a kellemes dallamot. Ami a Somebody to you c. számuk volt, csak akusztikus feldolgozásban. Élveztem, ahogy a zene nyugtat, mind izmom ellazul és lélegzetvételem visszaáll a normális kerékvágásba. Évekig tudnék, így pihenni és relaxálni, de a Vamps nem ismeri a csönd fogalmát. Ahogy véget ért a szám, elkezdődött a szócsata, hogy kinek mit kéne újra vennie, hogy hol legyen a videofelvétele. Már ott tartottam, hogy rájuk szólok, de megtette helyettem Lisa, azzal hogy bejött és miden elcsöndesedett.  - Na, végre megvagytok. Már mindenütt kerestelek titeket - rontott be Lisa. - Gyertek ruhapróba - mind kifele indultak, én még gondoltam maradok, meghallgatom a következő bandát, aki próbálni jön.

- Te is Skyler - ragadott karon James és kifele cibált. Megint ez a húza-vona, már kezd elegem lenni belőle.

A hátsó ajtón távoztunk, mivel elől mindent elleptek a fotósok, és a firkászok. Egy kocsi várt minket, ahova mind betömörödtünk. Szerencsére az ablak mellé kerültem, így nem éreztem magamhoz annyira közel mindenkit, de még így is eléggé közel voltak. Fent ledobtam a cuccaimat, és a sajtot kerestem a zacskók között, de egyikben se találtam.

- Basszus a stúdióban hagytam - mondtam ki hangosan.

- Mit? - kérdezte James, miközben a telefonját nyomkodta, ahogy mind a három fiú. Csak Lisa szaladgált fel alá, mint egy mérgezett egér, kezében pár ruhadarab.  Levetődtem a fiúk mellé a kanapéra. Gondoltam végig nézem a kis divatbemutatót. Érdemes is volt, ahogy mind a négy fiú mást akart viselni, mint amit kaptak. Ledobálták magukról a ruhát, és a saját kezükbe vették az irányítást. A ruhák tökéletesen álltak rajtuk, mosolyogva néztek rám, mire én felmutattam a hüvelykujjam. Nem értem, mire kell akkor Liza, ha ők is meg tudják oldani. Mondjuk, gondolom, hogy ne érezze annyira fölöslegesnek magát, miközben Tristan nyakán lóg, mint én.

 Csörögni kezdett a telefonom, lázas kutatásba indultam és az egyik párna alatt találtam meg. Biztos megint bújócskáztak a kulcsommal együtt. Megnéztem ki az és muszáj volt elmosolyodnom, amikor megláttam a hívó képet. Ugyanaz a hatalmas mosoly, csillogó zöld szemek. Férfias arcvonások.

- Nem veszed fel? - lökött meg James. Oopsz, lehet túl sokáig néztem a fényképét. Fülemhez emeltem a készüléket, azonnal felcsendült a mély, rekedt hang.

- Szia Sky. Arra gondoltam, hogy holnap nem e lenne kedved elmenni, sétálni? Körbe vezetnélek.

- Szia. Ez tök jól hangzik. Igen, akkor holnap a kávézónál egy órakor. Rendben, szia - búcsúztam el és bontottam a vonalat. A fiúk pedig egyszerre kezdtek húúú-zni.

- Húúúú, Skyler-nek randija lesz - mondták. Mint az öt évesek, vagy rosszabbak. De ez se tudta elrontani a kedvemet, mivel holnap randim lesz. Randim, nekem és senki nem fizetett a fiúnak! Vagyis, remélem..

Olvasgattam az internetes cikkeket, ujjam csak úgy pörgött az érintőképernyőn, míg meg nem állt. Megláttam magam, ahogy épp egy boltból lépek ki, teli szatyrokkal

Elcsíptük, Miss McVey, ahogy újra találkozott testvérével, egyből költi is a pénzét. Vajon miért tért vissza, hiányzott a bátyja, vagy kezdett ki fogyni a ruhákból és unatkozott? Gondolta felkavarja a Vamps életét, és kedvére szórja a pénz. Különböző ruha boltokat látogatott meg, de senki nem tartott vele. talán annyira nem is jó fej, hogy társasága legyen a buliba? Én a helyedben Skyler kétszer meggondolnám, hogy mit csinálok és kinek az életét bolygatod fel. Csók, puszi Vampatte - olvastam hangosan. Kedvem lett volna csapkodni, kiabálni azzal a lánnyal, aki ezt írta. A felét se tudja, miért kerestem fel a testvéremet, és miért csatlakoztam a turnéhoz. Miért nem foglalkoznak az emberek ennyit az én életemmel, meg a srácokéval? Oké, hogy híresek és bálványozzák őket, de nekik is legyen már titkuk, meg olyan dolguk, amikbe a fanok nem szólnak bele.. Nem lennék jó híresség, nem bírnám elviselni, hogy életem minden egyes kis dolgát nyilvánosságra hoznának, beleszólnának, hogy nekem mi és ki tesz jót.