-->

2014. július 30., szerda

2 - Get over him

2 héttel később 


Zene*
Már kezdem érezni, hogy túl vagyok Adam-en. Nem jut mindenről ő az eszembe. Nem emlékezek a dolgokra, amiket együtt éltünk áll. Úgy gondolom ez a két hét elegendő volt, hogy véglegesen lezárjam ezt a korszakot. S készen álljak új emlékeket gyártani. 
Azon kaptam mostanában magam, hogy nem a szobámba zárkózva töltöm a napjaimat, hanem egyre többet vagyok nappaliban és a konyhában. Beszélgetek a fiúkkal, bár mindegyikünknek eléggé furcsa, hiszen kimarad 3 év, mintha csak amnéziámba szenvedtem volna. 
Nagy hanggal rohant le James az emeletről és levágódott mellém a kanapéra. Egy egyszerű, minta nélküli szürke rövid ujjú pólót és farmert visel, haja össze-vissza áll, mintha évek óta nem látott volna fésűt. Átkarolja a vállam és puszit nyom a hajamba. Ez annyit tesz: Jó reggelt, James módra.vele a kapcsolatom is egyre jobb és jobb. Érzem, hogy kezd megbízni bennem és olyan dolgokat is megoszt velem, amiket régen nem tette volna. Én is ugyanezt érzem. 
- Mi lenne, ha elmennénk reggelizni? Megünnepelni, hogy Sky végre normális, és szabad ember! - nézzett végig a srácokon. Mind beleegyeztek, csak én húzom a számat. Ma is egy otthon ülős napot terveztem, tele olvasással, TV nézéssel és megannyi tánc mozdulattal, talán tanulni is neki állnék, hisz a sulit otthagytam. 17 évesen. Még a harmadik évemet levelezősen megcsináltam, de a végzős évet kihagytam, talán be kéne pótolnom és leérettségiznem, hisz addig semmilyen munkát nem kaphatok és nem tudok elköltözni a fiúktól. Mivel mind a négyen nagy szemekkel lesték válaszomat. 
- Jó, menjünk ebédelni - adtam be a derekamat. Átvettem az otthoni melegítőmet farmerre és James pólóját egy fehér pólóra cseréltem. Magassarkút vettem fel és táskámat a vállamra csaptam, majd lassan lesétáltam a lépcsőn és az ajtóhoz mentem. - Na megint rátok kell várni? - nevettem fel. Mind beültünk a kocsiba. James vezet, én pedig mellette az anyósülésen. Már indulnánk, amikor a három fiú elkezd vitatkozni. 
- Tristan a könyököd a bordámat nyomja és nem valami kényelmes - lökte meg Brad az említett személyt. - Sky cserélj velem helyet - nézz rám Brad. Szegény beszorult középre a két terpeszkedős srác közé. - Te kisebb vagy - magyarázta egyből. Én sóhajtottam egyet és kiszálltam. Connor az egyik oldalról száll ki, hogy helyet engedjen nekem, míg Tris a másik oldalról, hogy Brad kikászálódjon. Beül a helyemre. 
- Elhelyezkedtetek végre? - kérdezte James és indította is a motort. London egyik éttermébe mentünk, aminek nem igazán figyelem a nevét. Kiválasztottunk egy számunkra tetszőleges asztalt és ott helyet foglalunk. Egy nálam kicsivel idősebb srác jött oda hozzánk. Tetőtől talpig végig mértem, nagyon magas talán 190 cm is meglehet. Egy fekete farmer nadrágot és egy sima fehér pólót viselt. Nagyon jóképű és gyönyörű szemei vannak. Rá mosolyogtam, mire ő viszonozta a gesztust és megkérdezte mit szeretnék. 
- Grillen sütött csirkemellet salátával. Köszönöm - válaszoltam. Leírta a rendelésünket és már ment is egy másik asztalhoz. Miután kihozták az ételeinket neki is láttunk. Közben a fiúk vad sztorizgatásokba kezdtek. 
- És amikor elmentünk kempingezni. Lementünk a folyóhoz, hogy horgásszunk, de Ő nem tudott leszakadni a telefonjáról, még a csónakban is azt nyomkodta. Egyszer csak felállt és térerőt keresett. Rászóltam, hogy üljön vissza, de ő csak nem hagyta abba és még jobban fel fele nyújtózott. Így kötöttünk ki a folyóban - nevetett James. Újra lejátszotta a fejében, ahogy felbukok és sipákolni kezdek az új telefonom miatt. 
- Jól van na. Az előtt egy nappal kaptam és totál lenyűgözött - álltam a saját védelmemre. - Az első randidat miért nem meséled ilyen büszkén? - kacagtam fel. 
- Miért mi történt? - kapott az alkalmon Connor. 
- Meg ne próbáld - szűrte fogai közt James, de nem hatott meg és mesélésbe kezdtem. 
- Köztudott, hogy ez volt élete első randija és nem tudta, hova vigye a lányt. Aztán valamelyik nap jövünk haza a suliból és a vidámparkot reklámozó lapot fújj felénk a szél. Ekkor mintha a világegyetem úgy akarná, hogy oda vigye a lányt. Vagyis ő ezt állította. Ez eddig nem is lett volna rossz, bár szerintem elég béna első randi hely. Na mindegy, egy csomószor felültek a hullámvasútra, de előtte James benyomott egy nagy adag hot-dogot és, megakarta csókolnia lányt, de rosszul lett és lehányta a csaj cipőjét - a fiúk itt már fogták a hasukat a nevetéstől. - Aztán csodálkozott, hogy a lány nem veszi fel a telefont - fejezem be a kis történetet.. Nagyon nevettek és különböző beszólásokat fűztek hozz, amivel piszkálni tudták James-t.  
- Haha nagyon vicces elég lesz - vágott egy durcás arcot a bátyám. További ilyen vicces történeteket osztottunk meg  egymással, jó hangulatban töltöttük az ebédet. Örülöktem, hogy végre kimozdultam és a fiúk nem hagytak a szobámba bedilizzek.
Az autóhoz igyekeztünk közben rá pillantottam Bradley-re, aki nagyban az anyósülés felé araszolt, így eldőlt a sorsom. Újra Tris és Connor közé szorulok. Kényelembe helyeztem magam, amennyire tudtam, de akaratlanul is neki dőltem Tris vállának. A szemeim automatikusan lecsukódtak, a kocsi kellemesen álomba rázott. Csak arra keltem  fel, hogy leparkolunk, laposakat pislogtam. Szemet hozzá kellett szoktatnom a világossághoz. Elfogadtam Tristan kezét és hagytam, hogy kihúzón a járgányból. Fent lepihentem, mert már a kocsiban is elaludtam. Végre ez az első alkalom, hogy normálisan tudtam aludni. Semmi forgolódás, rugdosás, rémálom.

Persze ezt megzavarták a hangos kiabálások. Kimentem a szobából, le a lépcsőn, ahol megláttam a négy srácot a nappaliban.
- Nem. Nem fogom újra itt hagyni. Ti ezt nem értitek, nem titeket hagyott ott - kiabálta James.
- Hozd el őt is, imád utazni. Minden csaj szeretne a világ összes városában vásárolni. Biztos élvezné. - nyugtatta meg Brad és mind egyetértenek. James arcizmai is ellazultak, lassan kifújta a bent tartott levegőt majd leült a kanapéra. Szinte hallottam, ahogy az agykerekei mozognak és összerakja a dolgokat.
- Akkor szólunk kell neki, hisz mindjárt indulok - vigyorgott el és elkezdett rohanni, de belém ütközik. - Hé, szia. Gondolom mindent hallottál - válaszként csak bólintottam. - Kérlek, gyere velem - nézz rám kiskutya szemekkel. A háta mögött a srácok is hasonlóan néztek rám. Hezitálnom kellett volna, át gondolnom és időt kérnem. Pro és kontra érveket kellett volna keresem, gondolni a sulira, gondolni a jövömre. Mondjuk azt tettem, a jövőmben láttam a bátyámat láttam. Ott leszek James mellett, ami nem csak engem, hanem őt is boldoggá tenni. A többi srácnak is hálával tartozom, tudom, mind a kis húgukként tekintenek rám. egyszerre akarták szét verni Adam fejét, mert ő is ezt tette a szívemmel. A vásárlás se hangzott rosszul, de inkább ők miatt mondtam ki.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése