14 - Idea

James McVey

Zene*

Sky-al csomagoltuk a szüleink ajándékait, amikor megcsörrent a telefonom. Azt hittem az a titkos lány, akivel egy oldalon ismerkedtem meg. Tudom nem kéne bíznom az ilyenekben, de van egy olyan érzésem, hogy nem hazudott semmiről. A kinézetét nem fedtette fel, ahogy én se. Viszont remek beszélgetéseink vannak, amiket lehet csak elrontana, ha tudná ki vagyok. Azt se akartam, hogy a húgom megtudja, tudom mi a véleménye az ilyen dolgokról és nem akartam pont a kis húgomtól kioktatást kapni. Nem tőle kaptam üzenetet, hanem Tristan-tól. Ahogy elolvastam minden izmon összerándult, állam megkeményedett az idegességtől. Megkértem Skyler-t, hogy fejezze be egyedül nekem most dolgom van. Azzal a lendülettel  felkaptam magamra a kabátom és bakancsom.  Beültem a kocsiba és egyenesen a plazába hajtottam. Abba a boltba mentem, ahol Tristan várt rám. Nem értettem, miért akar velem találkozni és nem a családjával van. Leültem vele szemben az asztalhoz és egy kávét kértem. 

- Mi az a fontos dolog? - támadtam le. Nem akartam kertelni, nem voltam kíváncsi a bevezető szövegére, csak tudni akartam. 

- Azt hiszem..Vagyis nem is hiszem, tudom - dadogta. Rettentően zavarban volt, többször is átszántotta ujjaival haját. Hol az állatmintás pulcsiját néztem, ami kilógott bőrdzsekije alól, vagy pedig egyenesen a szemébe. Arc izmaim nem lazultak, még mindig ugyanolyan ideges voltam. Mert volt egy sejtésem, mit akar ezzel a mondattal mondani, és nem tudtam mit érzek ezzel kapcsolatban. - Szerelmes vagyok a húgodba - bökte ki végül. Védelmező ösztöneim felélesedtek, legszívesebben a falhoz taszítanám, de nem teszem, mert nyilvános helyen vagyunk. 

- Tudom - ismertem be. Amióta Lisa eltűnt a képből, együtt lógtak, hol igazán aranyosak voltak, hol olyan feszült volt kettőjük a helyzet. Nem tudtam mit csinálni, én is tudtam és a többiek is. Csak ők nem akarták beismerni mit éreznek egymás iránt. De eddig volt időm feldolgozni, többször is átrágtam magamban. Mindig ugyanarra jutottam. Tristan jó srác, és tudom, hogy ő sose bántaná a húgomat szándékosan. Nem használni ki, úgy mint Adam tette. A legfontosabb, sose venné el tőlem. Azzal átlépne egy határt és ezt ő is tudja. Arcomat fixírozta várt, hátha mondok valamit. Közben megérkezett a rendelt italom és abból kortyoltam egyet. Én csak csöndben vártam. 

- Csak adj egy esélyt, hadd próbáljam meg - törte meg a csendet. 

- És mégis mit akarsz tenni? - kérdeztem. Apró mosoly bukkant fel arcán, és lelkes mesélésbe kezdett. A terv egyszerű volt, nekem csak annyi volt a feladatom, hogy egy borítékot adok át Skyler-nek az ajándék bontásnál. Ahogy hallgattam, láttam csak úgy ragyogott. Annyira boldog volt, hogy megadtam, amit szeretett volna. Magabiztos volt, ahogy általában. Aki egy kicsit sem ismerte, most azt hiheti, hogy tudta nem utasíthatja vissza. De én átláttam rajta, akárcsak egy szitán. Szemében, láttam az aggodalmat, ha a húgom visszautasítja. 

- Felfogtam, kapok egy üzenetet tőled, akkor adjam oda neki.Ő pedig tudni fogja mit tegyen - mondtam, csak hogy befejezze az ismétlést. Újra és újra belerágta a számba mit tegyek, ami kicsit kezdett bosszantani. 

Épp hazaértem, a család már be is rángatott a nappaliba, hogy fát díszítünk. Én és apu párszor megpróbálkoztunk azzal, hogy egy egy díszt felrakjunk, de olyankor Sky vagy anyu nagyot sóhajtott és átrakta más hova. Leültem a kanapéra és a távirányítóért nyúltam. Válogattam a csatornák között, de sehol se találtam semmit. 

- Itt állj meg - szólt apa, aki időközben leheveredett mellém. Valami régi Bud Spencer és Terence Hill film volt, azt hiszem a Megint dühbe jövünk, de nem nagyon kötött le. Csak is a holnapi nap járt a fejemben, hogy mit fog szólni Skyler? Vajon összejönnek, vagy még mindig tagadni fogja az érzéseit? Viszont, ha felvállalja, egyel több okot kap, hogy velünk jöjjön Ausztráliába és majd az úton tanul. Ez egy kicsit önző dolog tőlem, de nem akartam itt hagyni. Annyira élveztem, amikor mindenkinek bemutathattam ő a testvérem. 

- Na mi van? - ült le mellém a lány, kezében egy kis tányér sütivel. Össze futott a nyál a számban, ahogy megláttam és orromban éreztem édes illatát. - Tessék - nyújtotta oda nekem, én szófogadóan vettem. Feltette újra a kérdést, de én most se tudtam válaszolni, mert tele volt a szám. Minden erőmmel próbáltam kerülni a kérdéseit a telefonról, féltem elszólom magam. Akkor pedig oda a meglepetés és Tristan megöl. Bár én is megölhetném, hogy a pont az én húgomat szemelte ki. Végül feladta, hogy úgy se fogok beszélni, ezért szemeivel a Tv-t pásztázta. Azóta az örök klasszikus karácsonyi film ment. Reszkessetek betörök 3, régen minden karácsonykor megnéztük az egész sorozatot, anyu mindig úgy hívta Karácsony maraton. Több maratont is rendeztünk, amikor mind együtt voltunk. Pattogatott kukoricát tömtünk egymás arcába Skyler-ral, amit kólával öblítettünk le, hogy fent tudjunk maradni. Utána, meg több napos alvást szünetet tartottunk. Szám felfele gördült, ahogy az emlékképek megrohantak. Sky a film közepe tájékán ott hagyott, hogy ő mást már lefekszik. Én is felmentem a szobámba, bekapcsoltam a laptopomat és egyből csörögni kezdett, hogy hívnak Skype-on. Mind a négyen benne voltunk a csoportban, így mindig könnyebb volt.  Tristan elmesélte nekik is, mire készül holnap. Én pedig mosolyogva bólogattam, hogy tudom. A mosolyom őszinte volt, tényleg örültem neki. Így, hogy egyre többet gondolok rá, egyre jobban hangzik. Csak jól süljön el!