-->

2014. július 16., szerda

Prologue

Zene*
Úgy gondoltam 16 évesen, elég idős vagyok ahhoz, hogy elköltözzek otthonról a barátommal. Így is tettem, de nem maradtam ugyanabban az agyon reklámozott Londonban! Nem nekem valami nyugisabb helyre. Ausztria egyik kis városában. Boldogan éltem Adam-el. Megszakítottam minden kapcsolatomat a családommal, mert ők nem támogattak benne. Kerek három éve nem láttam őket. Nem mondom, hogy nem hiányoznak, mert borzasztóan. Mindennap eszembe jutnak.
Mint minden egyes nap, ma is meleg vacsorával vártam haza. Eléggé rosszkedvűen nyitotta ki a bejárati ajtót, ahogy meglátott a kanapén kicsit, mintha még rosszabb kedve lett.
- Szia édesem - álltam fel és egy csókot nyomtam szájára. - Milyen napod volt? - mentünk be a konyhába.
- Skyler, kérlek ülj le - én úgy tettem, ahogy kért. Mindenféle dolog futott át az agyamon, hogy mi történhetett, azt biztosan tudtam, hogy baj van. Gyomrom apróra zsugorodott és csak Adam arcát fürkésztem. Nagy levegőt vett és elkezdte. - Nekem ez nem megy tovább, már nem tudom azt mondani, hogy szeretlek, amikor nem így van. Nem akarok veled játszani, nem akarom tönkre tenni az életed. De most arra kérlek, menj el - darálta le, mintha nem is ugyanaz az Adam lenne, mint akit megismertem.
- Te most szakítasz velem? - könnyeim már szúrták szemem.
- Igen - ekkor az ajtó nyitódott megláttam Megan-t, az egyik munkatárs nőjét. - Miatta? - csak bólintott. - Rendben - mondtam és elindultam a közös hálószobánk felé. Összepakoltam minden cuccomat, közben rendeltem magamnak egy taxit. Minden nélkül ott hagytam őt. Beültem a kocsiba és egészen a reptérig kértem a fuvart. Kifizettem az utat és nagyokat pislogva beléptem a fotocellás ajtón. Beálltam a sorba.
- Üdvözlöm, miben segíthetek? - kérdezte Mrs. Green. Neki biztosan szerető férje és pár csodás gyerek van..
- Mikor megy a legközelibb gép.. Londonba?
- Kereken egy óra múlva.
- Akkor arra szeretnék egy jegyet - motyogtam és kifizettem. Elintéztem a csomagjaimat és vettem egy kávét, mivel már közeledett az éjfél és a végén még itt alszok el, a gép pedig nem vár rám. A hangszóróból megszólalt egy női hang: Kérek minden Londonba tartó utast, hogy kezdjék meg a felszállást! Mivel én is közéjük tartoztam elindultam. Elfoglaltam a helyemet egy velem egy korú lány mellett. Udvariságból köszöntünk egymásnak, de nem igazán volt kedvem beszélgetni.

Minden eszembe jutott róla és rólam. Rólunk. Az első találkozásunk, amikor a plazában a barátnőimmel vásárolgattunk, amikor egy igen sietős férfi meglökött és mivel igen magassarkú cipőben voltam nem bírtam megállni, így bele estem a szökőkútban, ő pedig kihúzott. Ahogy belenéztem a szemébe, valahogy éreztem, hogy vele kell leélnem az életem. Az első randink, amin annyit gondolkodott végül, csak nála maradtunk és beszélgettünk. Az első csókunk egy medencés partin történt, amit elmosott az eső. Ott a holdfényben, szakadó esőben értünk el egy újabb mérföldkőhöz. Az első szeretkezésünk, amikor neki adtam szüzességemet, nem is tudom leírni. Egyszerűen fantasztikus volt. Mindent hátra hagytam és feláldoztam érte, csak hogy vele lehessek! Ő meg ott hagy egy ilyen nő személyért. Mióta csalhatott meg vele? Bele se merek gondolni...
- Tessék - nyújtott a lány felém egy csomag papír zsebkendőt.
- Köszönöm - mondtam és letöröltem vele az így is elmosódott szemfestékem.
-Mi a baj? - nem igen akaródzottam válaszolni, mégis mi köze hozzá, de bégül nem is kellett. - Pasi?  Szerintem csak jobb lehet, ha ki beszéled magadból. Könnyebb túl lépni - mondta. Ebben igazat kellett adnom, ezért el is kezdtem a mesélést. - A szemét állat - jegyezte meg a végén. - Nem vágtad jól pofán?
- Nem, de kellett volna.
- Egyébként Norina - nyújtotta a kezét.
- Skyler - mosolyogtam.
   A leszállást megkezdtük - szólt a hangszóróból. Amikor a gép földet ért a Norina átnyújtott egy kis cetlit, amin a neve és a telefonszáma volt.
- Ígérd meg, hogy hívni fogsz. Szívesen meghallgatlak - mosolygott és a csomagjaival elsietett egy férfihoz. Jóval idősebb volt nála. Körülbelül a 40-et taposhatja biztos az apukája. Értem nem jött ki senki, kinek is kellett volna szólnom? A szüleim biztos nem igen örültek volna nekem, azok után amiket csináltam. A bátyám meg most biztosan valahol utazik, hogy egy újabb koncert helyre érjen. De muszáj volt az ő és bandája közös házához mennem máshova nem igen tudtam. Bőröndjeimet lekaptam a futószalagról és egy taxiban pattantam, amiből épp most szállt ki egy nő. Lediktáltam a lakás, az nem is lakás, hanem villa címét. Az út végén kifizettem és sokszor megköszöntem, hogy ilyen későn is kiszállított. A nappaliban égett a lámpa, így láttam árnyékokat, mind a négyen ott ültek a nappaliban és valamiről nagyban beszéltek. Érzem, hogy valamit megfogok szakítani, de kinyitottam az ajtót. Ők mind felém kapták a fejéket.
- Haza jöttem - mondtam megszeppenve.

4 megjegyzés:

  1. Halihó:)) Amikor megláttam fb csoportban, hogy blogot nyitottál, azt hittem, eldobom az agyam. Mert én is blogolok:)) Szóval még egy hasonlóság:D A szakítás után kicsit hiányoltam egy érzelmi leírást, de így összességében, a terjedelme, a fogalmazása nagyon jó:)) A design is szuper:)) Kíváncsian várom a kövi részt, sis<3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Látod mennyi közös dolog van, ez nem lehet véletlen! :) Köszönöm szépen a kedves szavakat. Igyekszem szerára befejezni az első részt! :)

      Csók,
      Robin Summer

      Törlés
  2. Nekem nagyon tetszett a prológus! :) Tetszett a fogalmazás és maga az alapsztori is jónak igérkezik! :) Várom a kövi részt!! :*
    ~ XoXo Alex ~

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Örülök neki, hogy tetszik! Szerdán mindenképpen felrakom! :)

      Csók,
      Robin Summer

      Törlés